A bőr különleges, odafigyelést, ápolást igénylő anyag, meg kell dolgoznunk azért, hogy egy ilyen exkluzív bútor hosszú ideig díszítse lakásunkat. Éppen ezért lehet kisebbfajta házi tragédia, ha egy bőrbútor megsérül. Mégis gyakran előforduló jelenség ez – lehet az eredménye akár kisebb baleseteknek, mint a kiömlött étel vagy egy elejtett cigaretta, vagy például hosszú távon a nem megfelelő ápolás, esetleg annak hiánya. A bőr az évek során óhatatlanul megkopik, megrepedezik, számtalan felületi sérülés keletkezhet rajta.

A sérüléseket gyakran javítani lehet az egyes elemek, például a karfák bőrcseréjével, azonban ha több helyen is keletkeznek sérülések vagy kiterjedtebb kopás okozza a gondot, a megoldás a teljes csere lehet.

Mivel egy alapvetően igen drága és igényes anyagról van szó, fontos, hogy mindig forduljunk kárpitos szakemberhez. A kárpitosmester a gondosan kiválasztott bőrt speciális varrógépek segítségével alakítja megfelelő formára – hagyományos gépekkel ez nem lehetséges a bőr alakjának szabálytalansága, az anyag tulajdonságai miatt. A bőr teljes és részleges cseréjére is lehetőség van a kárpitos műhelyekben. Ha nem találunk megfelelő színű anyagot a számtalan felhasználható bőr között, lehetőség van annak festésére is, így kisebb részek újrahúzásakor nem kell oda nem illő anyaggal beérnünk.

A családi örökségen nem érdemes kísérletezni, mert nem sok garancia van a sikerre, de ha mindenképp égünk a vágytól, hogy próbálkozzunk, létezik pár trükk és van lehetőség a gyakorlásra is. Ehhez elég egy leselejtezésre ítélt szék és a szükséges eszközök, így máris belevághatunk.

Ha szeretnénk az alapból jó állapotú, de díszítésében elavult szék kárpitozását kicserélni, akkor az egyik első lépés az, hogy kiválasszuk, milyen kárpittal helyettesítsük a régit. Amikor megtörtént a kiválasztás és bevásároltunk a megfelelő kárpitból, jöhet a régi kárpit bontása: nem kell az egészet lecsupaszítani a vázig, főleg hogy az már komoly, szakértőt igénylő munka. Mi most csak kárpitot cserélünk, amihez szeg- és kapocsszegkihúzó kell.

A szegkihúzó segítségével kilazítom és kihúzom a szeget a székből, miközben ügyelek arra, hogy ne sértsem meg a falcot az eszközzel. A bontás végeztével lecsiszoljuk a székeket és ha szükséges, újrafényezzük a fát. A régi kárpit segítségével kivágjuk az új kárpitból a székre illeszthető formát, amit pontosan a helyére illesztünk és behajtogatjuk, elsimogatjuk a széleit. Érdemes külön figyelmet fordítani a mintára, aminek a kifeszítések és simítások ellenére is szépen a helyén kell maradnia, ebben sokat segít, ha körbetűzöm a szövetet.

Ezután jöhet a visszaszegelés, aminek során folyamatosan feszíteni, simítani kell az anyagot, nehogy a minta szétcsússzon vagy ránc keletkezzen valahol. Ekkor van a legnagyobb esély a hibázásra, ezért erre nagyon oda kell figyelni és rendkívüli alapossággal kell eljárni.

Ha ügyesek vagyunk, az újonnan kárpitozott szék látványa meghálálja a munkánkat, azonban jól kivehető, milyen aprólékosságot és időmennyiséget kíván a munka, ezért ha tehetjük, inkább szakértő segítségét kérjük az ilyen esetekhez.

A régi és antik bútorok javíttatása és restaurálása sokszor nem kevés pénzbe kerül, az erre fordított összegből akár újat is vehetnénk, azonban ez nem mindig jó ötlet. A mai bútorok ugyanis jóval kevésbé tartósak, mint a régiek, sokan állítják, hogy a régen gyártott bútorok jobb minőségűek, strapabíróbbak, tovább bírják. Egy ilyen jól bevált bútort ezért nem feltétlenül érdemes kidobni, sokszor nagyon is megéri pénzt áldozni arra, hogy egy jó szakember helyrehozza a hibáit.

A bútorok restaurálása magában foglalja a kárpit cseréjét. Természetesen a tulajdonos dönti el, hogy milyen anyagot szeretne látni a bútorán, de érdemes figyelembe venni annak stílusát a választáskor. Az antik bútorokon a bőr mutat a legjobban, ez kissé drága ugyan, de kár lenne egy gyönyörű darabot elrontani azzal, hogy egy olcsó anyagot választunk rá, ami nem is illik hozzá. A javítás során a bútor szerkezeti részét, ha szükséges, pótlással, fafaragással, megerősítéssel, enyvezéssel oldják meg. Felületkezelés során lakkozást vagy politúrozást alkalmaznak. A politúrozás nemesebb felületet képez, viszont drágább művelet, mivel hosszadalmasabb, körültekintőbb munkát követel meg, cserébe viszont jóval esztétikusabb hatás érhető el.