Az alappárnázás, vagyis a soppolás során a töltelékanyagot elsőként a bútor szélein kell felhelyezni, ezt követően pedig az ülés közepén kell elhelyezni úgy, hogy ráülésnél a rugót ne lehessen érezni. A töltelékanyag behelyezésekor törekedni kell arra, hogy az anyag mindenhol egyforma vastagságú legyen.

A felsőpárnázás, más néven pikírozás lényege, hogy a meglévő anyagokra újabb töltelékanyagot helyezünk, mellyel véglegesítjük az ülés formáját, kialakítjuk a párnázat vonalát és eltüntetjük az esetleges egyenetlenségeket. A felsőpárnázásnak köszönhetően az ülésfelület egyenletes sima, kényelmes és puha lesz.

Töltőanyagként kárpitozáskor használható flíz. Ez készülhet 100% poliészterből, pamutból vagy gyapjúból. Ez a töltőanyag a kereskedelmi forgalomban tekercses kiszerelésben kapható. Vastagságát tekintve 5-6 millimétertől 30-32 milliméterig terjedhet, szélessége általában 150-210 centiméter.

A flízek alkalmasak még a bútorkárpitozás mellett párnák és paplanok töltésére, bélésanyagként és párnázó anyagként. A flíz egyéb elnevezései közé tartozik a doha és a bondtex. Emellett töltőanyagként használható még a vatelin, másik nevén töltővlies, illetve töltőgolyók.

A kárpitosmunkákhoz leggyakrabban használt hevedernek kender az alapanyaga, és 3-10 centiméter közötti szélességben gyártják. Magyarországon az 5,5 centiméter, illetve a 6,5 centiméter szélességű heveder a legkedveltebb a kárpitosok körében.

Minőségét tekintve a jobb minőségű, azaz sűrűbb szövésű és így erősebb hevedereket „A” jelzéssel látják el. Ezzel szemben a „B” jelzésű anyagok ritkább szövésűek, jelentősen gyengébbek, így kizárólag olyan helyeken használhatóak fel, ahol kisebb feszítés éri őket.

A hevederek minőségét jelezhetik az anyagba szövött színes kenderfonalak is. A kenderfonalból készülő kárpitoshevederek egyszínűek, vagy középen csíkozottak. A csíkozás lehet piros vagy kék.

Létezik továbbá úgynevezett redőnyheveder, mely egy 2,3 centiméter széles, vászonkötésű kettős szövet. Emellett léteznek fémszalagok és fémhuzalok, melyeket azonban kizárólag az olcsóbb, kevésbé jó minőségű tömegmunkákhoz használnak.

Ezekkel szemben a hullámheveder minőségi bútorok gyártására alkalmas, rugalmas, edzett acélhuzalból készül, melyet úgynevezett U-szegekkel vagy kapcsokkal rögzítenek a bútorállványhoz. Használatával feleslegessé válik a rugók beépítése.

A legmodernebb hevederek a gumiszalag-hevederek, melyek megjelenése új lehetőségeket biztosít a hevederrendezésben. A gumihuzalok 4-12 milliméter vastagságúak, és többnyire műselyem fonallal tekercselik őket. A gumiszalagok 0,5 centiméter vastagságúak, szélességük pedig 3-6 centiméter.

A kárpitos kapcsok szerepe a vásznak rögzítése, éppen ezért számos különböző típusuk létezik, melyek mindegyike a megadott kárpitanyaghoz, illetve segédvászonhoz használatos.

A kárpitos díszszegek ezzel szemben nem elsősorban az anyagok rögzítését szolgálják, hanem a díszítést, a kiválasztott stílus karakterének megerősítését. A díszszegek használhatóak bútorok és ajtók kárpitozása esetén egyaránt. A natúr díszszegek általában 1000 darabos kiszerelésben kaphatóak, a különleges fejűek pedig egyedi kiszerelésben vagy akár egyesével is megvásárolhatóak.

A megfelelő díszszeg megválasztása nem csak a bútorra, illetve az ajtóra tervezett kárpit anyagának és mintázatának függvénye. Fontos szempont például restaurálás, vagy antik bútor kárpitcseréje esetén, hogy a díszszeg illeszkedjen a bútor stílusához. A díszszeg ugyanis, szemben a kapoccsal, jól látható helyre kerül, így egy rosszul megválasztott díszszeg teljes mértékben tönkreteheti az összhatást. Létezik számos színben és méretben, az egyszerű, minta nélküli fényes és matt szegektől kezdve a különböző metszett és díszes szegekig rengeteg típusa kapható.

A kárpitos kapcsok és díszszegek tehát fontos kellékek kárpitcsere és restaurálás során. Előbbiek jellemzője, hogy gyakorlatilag láthatatlanok, míg utóbbiak jelentősége éppen láthatóságukban rejlik.

A segédvásznak feladata, mint ahogyan az a nevükből is kitűnik, hogy segítsék, megkönnyítsék a kárpitos munkáját. Ilyen szempontból segédvászon a rugóvászon, mely közvetlenül a rúgókra kerül a bútor kialakításánál. Segédvászon továbbá a formavászon, mely tartásának köszönhetően meghatározza a kárpitozandó felület formáját, határozott vonalait, éleit. Végül segédvászon az a fehér vászonréteg is, melyet a kialakított párnázat, illetve kiválasztott kárpit közé helyeznek.

Utóbbi funkciója gyakorlatilag a bútor egyben tartása, melyre így kényelmesen felhelyezhető a kiválasztott kárpit. Ezen felül fontos funkciója van a későbbi kárpitcserékkor is, hiszen hihetetlenül tartós anyagának és a kárpittól való elkülönítettségének köszönhetően egy-egy kárpitcsere alkalmával elegendő csupán a külső, díszes kárpitréteget eltávolítani, és a fehérvászonra ráhelyezhető az új kárpit.

A számos segédvászon közül két igen elterjedtet említenénk itt meg. Az egyik a grádlivászon, mely amellett, hogy kiemelten erős kárpitos segédvászon, népszerű matrachuzat anyag is egyben. A másik a molinó, mely teljes mely anyagát tekintve 100%-ban lenből készült, és szintén kedvelt matrachuzat anyag, egyben hagyományos jellegű kárpitos segédvászon.

Ha a kárpitozást házilag szeretnénk megoldani, hasznos lehet, ha mindent előre megtervezünk: érdemes a kisebb, egyszerűbb darabokkal kezdeni a műveletet, mert így könnyen és gyorsan be tudjuk gyakorolni az alapvető technikákat. Fontos, hogy jó alaposan vegyük szemügyre a bútort, hogy lássuk, a kárpit hol van rajta rögzítve, mert csak így tudjuk pontosan ugyanúgy rátenni az új szövetet, ahogyan a régi volt. Ha erre nem figyelünk oda, könnyen ronthatunk el egy egyébként szép bútort.

A szövet lefejtését követően ne dobjuk ki rögtön a feleslegesség vált anyagot, jó szolgálatot tehet ugyanis az új kárpit kiszabásakor – a régihez igazítva pontosan fogjuk tudni, hogy mekkora méret szükséges, így nem áll fenn az a veszély, hogy túl nagy, vagy ami rosszabb, túl kicsi lesz a kiszabott anyag.

Némileg nehezebb feladat lehet, ha az állványzatban találunk hibát. Ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, hogy a javítása nem haladja-e meg a képességeinket, és nem kéne-e inkább szakembert megbízni a munkával, ha ugyanis az állványzatot elrontjuk, jó eséllyel a bútor sem lesz már használható, és csináltathatunk másikat, ami nem kevés pénz.