Ha tehát sérült vagy az idők során megkopott bőrbútort akarunk rendbe hozatni, mindig érdemes már az elején kárpitosmesterhez fordulni. A bőrbútorok kárpitozása összességében nem sokban különbözik a hagyományos bőrbútorokétól, ám speciális szerszámokra, nagyobb odafigyelésre és precizitásra, komoly szaktudásra van szükség hozzá.

A kárpitozás során a bútorokat szerkezetileg is alaposan felülvizsgálják, gyakorlatilag szétszedik és összerakják újból. Cserélik a gyengült vagy sérült belső részeket, rugózatot, töméseket is, és csak azután következik a bőr behúzása. Az valódi bőranyag már alapból tele van kisebb felületi sérülésekkel, billogokkal és hasonlókkal, éppen ez adja egyediségét. A bőr tulajdonságai, szabálytalansága miatt nagy odafigyelés és direkt erre a célra fejlesztett varrógépek szükségesek – ezek segítségével alakítja a kárpitosmester a bútor vázának megfelelő alakúra a bőrt, amely aztán behúzásra kerül.

Ha csak a bútor egyes részeinek javítására van szükség, például a kartámaszon található bőr cseréjére, az is megoldható. Ilyenkor a legnagyobb problémát a tökéletesen megfelelő anyag megtalálása jelentheti, ha azonban csak megközelítőleg jó darabokat találunk, a szakemberek festeni is tudják a bőrt. Így a lecserélt részek is pontosan olyanok lesznek, akár az érintetlenek.

Jelentősége elsősorban a lakástextíliák terén érhető tetten, számos takaró, szőnyeg és bútorkárpit készül belőle. Számos kedvező tulajdonsága van, súlyának harmadát képes nedvességből felvenni anélkül, hogy nedves hatást keltene, mely páratartalmat a szellőztetéskor leadja, így mindig száraz, tiszta és puha marad. Lágy, rugalmas és puha anyag, nem köti meg a szennyeződéseket, könnyen tisztítható, nem vonzza a port, gyűrődés és kopásálló, továbbá tartósan és jól színezhető.

Emellett azonban rendkívül kényes anyag is, a közvetlen napfény komoly károsodást okoz rajta, hatására szilárdsága csökken és el is színeződhet, éppen ezért mindig óvni kell a közvetlen napfénytől, mert annak hatására sokat veszít élettartamából is.

A gyapjú jellemzően a provence-i, azaz a romantikus stílus alapanyaga. A provence-i stílusú otthonban kizárólag természetes anyagokat találni, jellemzői a világos színek és a romantikus minták, melyek a könnyed, finom nőiességet hangsúlyozzák. Színvilágát tekintve a pasztellszínek és a csigavonalat jellemzik, minden kicsit fakó, fáradt, egymással harmonizáló tónusok jellemzik, az olajzöldtől a pasztellszíneken át, gyakorlatilag minden tört szín a stílus része, azonban egyik szín sem lehet domináns.

Pamutból elsősorban fonal készül, amelyet a textilipar minden ágában felhasználnak. Emellett azonban alkalmas nemszőtt kelmék előállítására is, ebben az esetben lappá terített szálhalmaz formájában alkalmazzák.

A 100%-os pamut anyagok között is számos különbség van, azonban ezek mindegyike teljes mértékben bőrbarát, könnyen tisztítható. Egyik hátrányos tulajdonsága, hogy könnyen gyűrődik, azonban ma már utólagos vegyi kezeléssel előállítanak vasalásmentes anyagokat is.

A 100%-ban pamut alapanyagú bútorszövetek elsősorban skandináv és minimál típusú bútorokon ideálisak. A skandináv stílus alapelve a kevesebb néha több elve. Alapja a keresetlen egyszerűség, ami azonban nem összekeverendő a minimalizmussal. Jellemzői a nagy ablakok és a természetes alapanyagok. Jellemző tovább a letisztult színek, a fehér és a tört színek használata, illetve a természetes harmóniára, a nagy terekre való törekvés.

Ezzel szemben a minimál stílust az elegáns, egyszerű formák, a légies terek megalkotása jellemzi. Alapvető eleme a harmónia, a letisztult színek és formák, alapvető jellemzője, hogy a tér szolgálja az embert, így nem ritka a különböző funkciójú terek egybenyitása. Színvilága is korlátozott, komoly önfegyelmet kíván, alapvető színei a szürke, a földbarna és a fekete, melyek halvány színekkel kombinálhatóak.

A selyem napjainkban a klasszikus bútorszövetek kárpitja, luxust és eleganciát sugároz. Emellett azonban meglehetősen kényes anyag bútorszövetként. A klasszikus stílus képviselőjeként a selyem méltóságteljes külsőt kölcsönöz a bútoroknak, egy klasszikus stílusban berendezett otthon nyugalmat és fensőbbséget sugároz.

A klasszikus minták közé tartoznak a barokk minták, a részletgazdag, nagyméretű mintarendszerek, de kisebb bútorok esetén, ahol a nagyobb minták nem képesek érvényesülni, egy kellemes pasztellszínű sávozás is tökéletes választás lehet.

Igaz ugyan, hogy a klasszikus stílusban jellemző színek a bordó, a mélyzöld, vagy az arany, azonban nem szabad megfeledkezünk arról sem, hogy a stílus részét képezik a kellemes pasztellszínek is, mint a rózsaszín vagy a bézs.

A stílus megteremtéséhez elsősorban tágas terekre, nagy belmagasságra van szükség. Nem elég a bútorok, bútorszövetek harmonikus megválasztása, törekedni kell a megfelelő helykihasználásra is.

A selyem 30 fokos vízzel tisztítható, de kizárólag finom textíliákra ajánlott mosószerrel. A selyem nem nyúlik, nem bolyhosodik, nem engedi el a színét. Nem szükséges szárítani, elegendő hagyni, hogy magától megszáradjon. A selyem természetes anyag, a tisztítás nem vesz el semmit a szépségéből.

A műbőrök korábbi generációi esetében a felület a legtöbb esetben PVC volt. Ezzel szemben ezen modern textilbőrök felületét polyurethan-hab képezi, melyet a kívánt színre festenek, és különböző felületeket szimulálva printelnek.

A textilbőr minőségét az határozza meg, hogy a szövet felülete, egészen pontosan a fent említett PU réteg vastagsága jelenti. A gyengébb minőségű textilbőrök felülete már minimális használat után is lepereghet a hordozószövetről, elrepedezhet, megkophat, lefoghat, azaz engedheti a színét.

A gyengébb minőségű textilbőrön ha meghajlítjuk, él keletkezik, mely nem múlik el a kárpitozás során sem. A jó minőségű textilbőr lágy, nem túl kemény, de nem is nyúlik túlzottan, ráadásul nincs túlzott, erős műanyag szaguk.

A bútorszövet dörzsállóságának mértékegysége a MartinDale. A 14-15 ezres fordulat alatti bútorszövetek meglehetősen rossz minőségűek, a kiváló minőség 50-100 ezer MartinDale-nél kezdődik. Az igazán jó minőségű textilbőr tartós, kopásálló, jól tűri a nedvességet, könnyen tisztítható és ápolható, ráadásul gyakorlatilag minden elképzelhető színben kapható.

Tisztítása leginkább ablaktisztítóval oldható meg. A tisztítófolyadékkal permetezzük be a bútort, töröljük át papírkendővel vagy puha ruhával, végül pedig töröljük szárazra, így elkerülhető az anyag foltosodása.

A bútorbőr hazánkban szinte kizárólag marhabőrből készül. Elsősorban európai marhatenyészetekből származik, bár előfordul köztük tengerentúli is. A kettő közötti meghatározó különbség a bőrökön megjelenő természeti jegyek, melyek származhatnak rovarcsípésektől, más állatok szarvától vagy éppen tüskéktől. A tengerentúli bőrökön jelentősen több ilyen jegy található, hiszen az állatokat ott szabadabban tartják.

A marhabőr teljes vastagságában nem dolgozható fel, így előállítása során az első tisztítást követően rétegekre hasítják. Bútorok kárpitozására a legfelső réteget, az úgynevezett színbőrt használják fel, ugyanis ez a réteg a többinél finomabb, lágyabb és ellenállóbb. Megjegyzendő, hogy a bőrön észlelhető hibák nem befolyásolják annak tartósságát, pusztán egyedivé teszik azt.

A bőr bútorok rendszeres ápolást, törődést igényelnek, hogy valóban hosszú életűek legyenek. A bőr felületek ápolásához és tisztításához kizárólag bőrápoló szereket szabad használni, ugyanis ezek biztosítják a hosszú élettartamot, rugalmassá teszik a bőrt és felfrissítik annak színeit.

A bőr száraz és meleg helyiséget igényel, 50-70%-os páratartalommal. Pórusainak köszönhetően az anyag gyakorlatilag lélegzik, a szellőzés biztosítása érdekében a pórusok átjárhatóságát puha kefés tisztítással biztosítsuk.

Mára a bohém hatású, vidám, foltvarrott anyagok nem csupán takarók vagy párnahuzatok készítésére alkalmasak, de egyre gyakoribb, hogy patchwork kárpit kerül a régi, megunt bútorokra.

A patchwork alapvető jellemzője a sokszínűség, a színek és formák kombinációja, mely azonban a nagy és letisztult teret igényel, hiszen kis térben a számos szín és alakzat a zsúfoltság hatását keltheti. A patchwork kárpitok régi és új anyagok kombinációi, melyeknek gyakorlatilag csak a képzelet szabhat határt. Ennek megfelelően a patchwork bútorok gyakorlatilag teljesen új stílust jelentenek, ahol éppen a káoszból származik valami eredeti, új és izgalmas.

A folttechnikával készülő bútorkárpitok esetében nincs más dolgunk, mint a fantáziánkra hagyatkozni, kiválasztani az általunk kedvelt formákat és színeket, így a bútor teljes mértékben a saját elképzeléseinket tükrözheti.

A foltvarrás lényegében bármilyen jellegű anyaggal megoldható, azonban törekedni kell arra, hogy az egyes foltok anyagai hasonlóak legyenek, vagy legalábbis a külső behatásokra hasonlóan reagáljanak. Ellenkező esetben nem lehet majd egységesen kezelni és tisztítani bútorunkat, ráadásul a különböző mértékben rugalmas anyagok lényegesen megrövidítik a bútorunk élettartamát.

Az alappárnázás, vagyis a soppolás során a töltelékanyagot elsőként a bútor szélein kell felhelyezni, ezt követően pedig az ülés közepén kell elhelyezni úgy, hogy ráülésnél a rugót ne lehessen érezni. A töltelékanyag behelyezésekor törekedni kell arra, hogy az anyag mindenhol egyforma vastagságú legyen.

A felsőpárnázás, más néven pikírozás lényege, hogy a meglévő anyagokra újabb töltelékanyagot helyezünk, mellyel véglegesítjük az ülés formáját, kialakítjuk a párnázat vonalát és eltüntetjük az esetleges egyenetlenségeket. A felsőpárnázásnak köszönhetően az ülésfelület egyenletes sima, kényelmes és puha lesz.

Töltőanyagként kárpitozáskor használható flíz. Ez készülhet 100% poliészterből, pamutból vagy gyapjúból. Ez a töltőanyag a kereskedelmi forgalomban tekercses kiszerelésben kapható. Vastagságát tekintve 5-6 millimétertől 30-32 milliméterig terjedhet, szélessége általában 150-210 centiméter.

A flízek alkalmasak még a bútorkárpitozás mellett párnák és paplanok töltésére, bélésanyagként és párnázó anyagként. A flíz egyéb elnevezései közé tartozik a doha és a bondtex. Emellett töltőanyagként használható még a vatelin, másik nevén töltővlies, illetve töltőgolyók.

A minimál stílushoz inkább a bőr vagy a textilbőr passzol, fehér, fekete vagy szürke színben, minták nélkül vagy geometriai alakzatokkal díszítve. A mediterrán otthonba jól illik egy narancsos-zöldes-téglavörös színű, mintás textil- vagy zseníliakárpitos ülőgarnitúra. Egy klasszikus bútorokkal berendezett nappaliba válasszunk bársonyhuzatú kanapét; egy skandináv stílusú, egyterű lakásba pedig például vajszínű szövettel bevont foteleket. Ha az elegancia és a természetesség egyaránt fontos a számunkra, és nem sajnáljuk rá a pénzt, kérjük bőrkárpittal a bútort. Ha olcsóbb megoldást és kevésbé kényes anyagot szeretnénk, a zsenília jó választás lehet. Ha a kopásállóság a fő szempont, textillel húzassuk be a kanapét; ha pedig a bőr eleganciáját szeretnénk élvezni kedvezőbb áron, a textilbőr ideális a számunkra.

Legelőször eltávolítják a régi kárpitot, szivacsot, illetve minden olyan kárpitos anyagot, ami az idők folyamán tönkrement, elhasználódott. A bútor favázát megerősítik, ezt tehetik ragasztással, vagy akár csavarok segítségével is, lényeg, hogy statikailag bírja a gyűrődést a megújuló bútor (természetesen a fém, vagy egyéb anyagból készült vázakat is meg kell erősíteni). A kárpitos bútor szerkezeti munkálataihoz tartozik még a hevederezés (erős szalagok keresztirányú fonatával stabilizálják a vázat), valamint a rugózat kialakítása, ez adja majd a fekvő-, vagy ülőfelület formáját.

Az úgynevezett shoppolás folyamata közben a kárpitos szivaccsal látja el a bútor azon részeit, amik ezt indokolják kényelmi, vagy esztétikai szempontból. Értelemszerűen a bútor karfája mindenképpen el lesz látva szivaccsal, de mivel a tömőanyagnak is komoly szerepe van a bútor formájának kialakításában, tetszés szerint tulajdonképpen bárhova rakható. A kárpitos szivacs eldolgozását követően a kárpitos vászonnal vonja be a felületeket, ami után jöhet a tényleges, közértelemben vett klasszikus kárpitozás. A szakzsargonban behúzásnak nevezett munkafolyamat során az előre kiválasztott bútorszövetet ráfeszítik a bútorra, és azt a kárpitos tűzőgéppel rögzíti. Végül – főleg antik bútoroknál – előfordulhat még a díszítőelemek javítása, a bútor díszítése.

A fentiekből is kitűnik, hogy egy bútor kárpitozása nem gyerekjáték, a különböző anyagok és kárpitos kellékek miatt jobb, ha szakemberre bízzák a kedvenc bútoruk kárpitozását.