A kiváló kárpitos igyekszik minden esetben korhű lenni, ezért ismernie kell a hagyományos és a modern eljárásokat is, valamint a különböző bútorokat csakis a megfelelő módon, az arra vonatkozó eljárások szerint lehet újjávarázsolni, kárpitozni. Nem véletlen, hogy sokak szerint a kárpitos munka már-már egy iparművészeti alkotás, amit becsülni és tisztelni kell.

A folyamat első része a bontás, amelynek során eltávolítják a régi kárpitot és a bútorvázig bontják az adott darabot.  A második lépés a statikai megerősítés, ekkor a vázat stabilizálják a fontosabb pontokon; ez lényegében azt jelenti, hogy szét- majd összeszerelik a bútort.

A hevederezés során a mester erős, vastag vászonszalagokból készít stabil keresztfonatot, vagyis lerakja az újrakárpitozás alapjait. Ha ezzel is elkészült, a kárpitos beépíti a rugózatot a hevederezésre, amivel megadja az ülő- vagy fekvőfelület formáját.

A shoppolás során a mester elhelyezi a tömőanyagokat, ami lehet szivacs, vatta, afrik vagy lószőr, és a széleket élvarrással biztosítja.

Utolsó lépésként jön a behúzás, vagyis a bútor szövettel való borítása, aminek során a huzatot a bútorra feszítik és azt gondosan rögzítik. A nem szakmabeliek szemszögéből nézve ez a tényleges kárpitozás, hiszen a bútor ekkor kapja meg meg a végleges formát és ekkor kerül rá az ülő- vagy fekvőfelület.

Antik bútoroknál még előfordulhat a díszítés folyamata is, amikor cserélik vagy javítják a különböző sérült, hiányzó díszítőelemeket.