Ha otthon esünk neki a munkának, hasznos lehet, ha mindent előre megtervezünk: érdemes a kisebb, egyszerűbb darabokkal kezdeni a műveletet, mert így könnyen és gyorsan be tudjuk gyakorolni az alapvető technikákat. Fontos, hogy jó alaposan vegyük szemügyre a bútort, hogy lássuk, a kárpit hol van rajta rögzítve, mert csak így tudjuk pontosan ugyanúgy rátenni az új szövetet, ahogyan a régi volt. Ha erre nem figyelünk oda, könnyen ronthatunk el egy egyébként szép bútort.

A szövet lefejtését követően ne dobjuk ki rögtön a feleslegesség vált anyagot, jó szolgálatot tehet ugyanis az új kárpit kiszabásakor – a régihez igazítva pontosan fogjuk tudni, hogy mekkora méret szükséges, így nem áll fenn az a veszély, hogy túl nagy, vagy ami rosszabb, túl kicsi lesz a kiszabott anyag.

Némileg nehezebb feladat lehet, ha az állványzatban találunk hibát. Ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, hogy a javítása nem haladja-e meg a képességeinket, és nem kéne-e inkább szakembert megbízni a munkával, ha ugyanis az állványzatot elrontjuk, jó eséllyel a bútor sem lesz már használható, és csináltathatunk másikat, ami nem kevés pénz.

A legjobb természetes „szagelszívó” az ecet és a szódabikarbóna. Semlegesítik mind a hűtőszekrényben, a kukában, a mosógépben és a mosogatógépben uralkodó kellemetlen szagokat is, de bevethetjük őket a ruhásszekrényben vagy a kárpiton is. A kárpitozott kanapét vagy fotelt alaposan szórjuk be szódabikarbónával, néhány óráig hagyjuk állni, majd porszívózzuk ki. Ha inkább az ecettel próbálkoznánk, keverjük össze fele-fele arányban vízzel, mártsunk bele egy szivacsrongyot, és alaposan dörgöljük át vele a bútort. Arra azért vigyázzunk, hogy a szivacs ne tocsogjon a vízben, hogy a kárpit könnyebben megszáradjon. Ha nagyon szagos a kanapé, sűrűbb oldatot vagy akár tiszta ecetet használjunk. Igaz, az ecetnek is jellegzetes szaga van, de ez hamar elpárolog. Ha nagyon zavar, adjunk egy kis illóolajat is a keverékhez. Ha a filléres házi praktikák nem válnak be, próbálkozhatunk vegyszerekkel is. Drogériában kaphatunk akár már ötszáz forintért szagtalanító textilspray-t, ezzel fújjuk be alaposan a bútort.

Valójában nem magára a porra vagyunk allergiásak, hanem egy apró élősködőre, amely elsősorban a szőnyegekben, takarókban, párnákban és a kárpitozott bútorokban tanyázik. A poratka szabad szemmel nem látható, két-három hónapig él, és az ember lehámlott bőrdarabjaival táplálkozik. Nem maga az atka, hanem elsősorban ürüléke és elhalt teteme allergizál. A porallergia jellemző tünetei az orrfolyás, szemkönnyezés, krákogás, amelyek egész évben jelentkezhetnek. Antihisztaminnal kezelhetjük a tüneteket, azonban célszerűbb magát a problémát megszüntetni. A légtisztító-berendezések használata mellett a kárpitozott bútorokat, székeket, foteleket, kanapékat, ágyakat és ülőgarnitúrákat rendszeresen portalanítani kell. A heti-kétheti nagytakarítás során alaposan porszívózzuk ki a kárpitot a készülékre csatlakoztatható megfelelő fejjel. A tökéletes eredmény érdekében emellett időnként érdemes kihívni egy profi kárpittisztítót is.

A bőrkanapét popsitörlő kendővel vagy vazelinnal ápolhatjuk. De bekenhetjük a színével azonos vagy átlátszó, jó minőségű cipőkrémmel is. Ha néhány óra múlva egy puha gyapjúkendővel áttöröljük, szép fényes lesz és a színe is megújul. Ha természetes megoldást keresünk, mártsunk egy rongyot felvert tojásfehérjébe, és töröljük át alaposan a bútort. Erre a célra tejet is használhatunk. A szövetkárpitot ecettel vagy szódabikarbónával tisztíthatjuk ki. Keverjünk össze egy-egy arányban ecetet és vizet (illetve, a folt makacsságától függően az ecet lehet több is), mártsunk bele egy szivacsot, és dörzsöljük át a felületet. Ha ez nem válik be, nedvesítsük be a foltot, szórjuk be szódabikarbónával, hagyjuk hatni pár órát, majd alaposan porszívózzuk ki a kanapét. A kevésbé kényes kárpitokat bóraxszal is tisztíthatjuk; ugyanúgy járjunk el, mint a szódabikarbóna esetében. Sőt, bármilyen furcsán hangzik, a tea- vagy kávéfoltok ellen a sör, a vörösbor ellen pedig a fehérbor is hatásos.

Az egyedi kárpitozás lényege ugyanaz, mint ha csak az elhasználódás miatt szeretnénk egy bútort, viszont itt sokkal nagyobb hangsúlyt kap a megrendelő egyéni elképzelése. Ahhoz, hogy egyedi bútort készíttessünk, pontosan tudnunk kell, hogy mit szeretnénk: milyen színeket, mintákat látnánk szívesen, és természetesen mi harmonizál a lakás egyéb berendezéseinek színeivel.

Magára az anyagra igaz mindaz, ami egyéb esetekben elmondható: figyelembe kell venni, hogy hol, milyen céllal használjuk a bútort, és az alapján kell kiválasztani az anyagot. Kerti bútorok esetén például érdemes vastag, ellenálló anyagot választani, hogy jobban bírja a külső hatásokat. Kanapékon, székeken, szintén hasznos a vastag anyag, mert ezek nagyobb igénybevételnek vannak kitéve a folyamatos és gyakori használat miatt.

Az egyedi kárpitozásnál a szakember szempontjából nagyon fontos, hogy a megrendelő pontosan el tudja mondani, mire vágyik, hiszen a kárpitos ez alapján tudja megtervezni a munkát, ez garantálja, hogy az eredmény tökéletes legyen, és az árajánlatot is csak ez alapján fogja tudni összeállítani.

Ha a kárpitozást házilag szeretnénk megoldani, hasznos lehet, ha mindent előre megtervezünk: érdemes a kisebb, egyszerűbb darabokkal kezdeni a műveletet, mert így könnyen és gyorsan be tudjuk gyakorolni az alapvető technikákat. Fontos, hogy jó alaposan vegyük szemügyre a bútort, hogy lássuk, a kárpit hol van rajta rögzítve, mert csak így tudjuk pontosan ugyanúgy rátenni az új szövetet, ahogyan a régi volt. Ha erre nem figyelünk oda, könnyen ronthatunk el egy egyébként szép bútort.

A szövet lefejtését követően ne dobjuk ki rögtön a feleslegesség vált anyagot, jó szolgálatot tehet ugyanis az új kárpit kiszabásakor – a régihez igazítva pontosan fogjuk tudni, hogy mekkora méret szükséges, így nem áll fenn az a veszély, hogy túl nagy, vagy ami rosszabb, túl kicsi lesz a kiszabott anyag.

Némileg nehezebb feladat lehet, ha az állványzatban találunk hibát. Ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, hogy a javítása nem haladja-e meg a képességeinket, és nem kéne-e inkább szakembert megbízni a munkával, ha ugyanis az állványzatot elrontjuk, jó eséllyel a bútor sem lesz már használható, és csináltathatunk másikat, ami nem kevés pénz.

Ha nekilátunk az otthoni kárpitozásnak, első körben érdemes alaposan szemügyre venni a felújítani kívánt bútort, hogy megtudjuk, milyen mennyiségű anyagra van szükség a munkához. A házilag kivitelezett kárpitcserékhez nem szükségesek különleges szerszámok. A régi kárpit lefejtéséhez és az új anyag felerősítéséhez kalapács, szeghúzó, lapos- vagy kombinátfogó, csípő- és harapófogó, a kárpitanyagok kiszabásához egy éles olló is megfelel, ami alkalmas a szövetek vágására is.

A kézi varrásokhoz közepes nagyságú görbe-, és egyenes, kör keresztmetszetű kárpitostűk, az esetleges mélytűzésekhez és gombozásokhoz varróár, az élek varrás közbeni beigazításához pedig igazítótűre van szükség. A kárpitdarabok ideiglenes rögzítését megoldhatjuk kitűzőtűkkel, vagy nagyobb gombostűkel is. Nagy segítség lehet a munka során, ha van egy jó tűzőgépünk, és az is nagy előny, ha varrógéppel rendelkezünk, amivel az egyes kárpitdarabok összevarrását megoldhatjuk.

A varráshoz jó erős cérnákra, de inkább varrófonalakra lehet szükség, esetenként kellhetnek új kárpitos hevederek, habanyagok is. Ez soknak tűnhet, de minden eszközt be tudunk szerezni barkácsboltban, esetleg kárpitos segédanyagokat is árusító üzletekben.